Frauensattling
Ezen kis település az, ami otthont adott nekünk az első hat hétben. 300 fős lélekszámmal 17, többnyire kis utcákkal, egy vendégházzal, egy focipályával, 50 m szintkülönbséggel, egy szabad stranddal, de bolt nélkül.
A településről érdemes tudni, hogy immáron ezer éves. Igaz, hogy ezer éve még csak 3 házból, bocsánat tanyából állt, de már létezett. Az ezer éves évforduló alkalmából 3 kb 5 km-es körutat alakítottak ki, melyet körbejárva a házakról, és a településről lehet információkat megtudni, a kihelyezett táblákról.
Az utcán nagyon ritkán látni embereket. Főleg hajnal háromkor, amikor a falu leghosszabb utcáján, az Im Dorfon végig sétál az ember, hogy a buszhoz kimenjen a délelőttös műszakhoz. Igaz, délután háromkor is alig találkozik az ember... emberrel.
Így nagy meglepetés ért minket augusztus 15.-én, Nagyboldogasszony ünnepén, mire a háziak meghívtak. Kora délután indultunk az ünnepség megkeresésére Ferivel, mivel én aludtam egy nagyot, hogy kipihenjem az előző nap fáradalmait. Először a Gaßthaushoz mentünk, gondolván ott van hely nagyobb befogadó képességgel, de ott nem találtunk semmit, és senkit sem. Majd a ház mellett láttunk három autót kifordulni, így odamentünk, és akkor láttuk, hogy a ház mögött 500 méterrel távolabb, és 20 méterrel magasabban lévő focipályán van a rendezvény. Az első nagy meglepetés az volt, hogy legalább 300 gépjármű foglal helyet a füvön. Felérve zene, sörsátor, koktél bár, karika dobó verseny, rengeteg sörpad, és egy sütöde látványa fogadott minket. Mikor körbe értünk találkoztunk házinéninkkel, aki mondta, hogy várjuk meg ott, és hoz nekünk két ebédjegyet, amire ő hív meg bennünket. Ez után láttuk meg Thomast, aki a sörcsap mellett, a kaszában találtunk meg. Rögvest fizetett nekünk két korsó (1 liter / korsó) sört. Majd megkaptuk a két kajautalványt, amelyért cserébe echte bajor ételt kaptunk, egy kolbászt krumplival, és káposztával.
A nap további részét sörözéssel töltöttük. Láttunk Brühilda típusú leányzót a felszolgálók közt, aki az Oktober festen is megállná a helyét mellesleg... Mellesleg is, és kör cipelés tekintetében is. Bár az én szememnek leginkább Irmgárd volt a legjobb pihenőhely. Bár volt három fiatal leányka, akik kacérkodtak velem szemezéssel, de legalább kettejük életkorát kellett vola összeadni, hogy érdemes is legyen, és ne essenek büntethető kategóriába a lányok.
Thomas ígérte, hogy aznap lesz közös "glu-glu-glu", de csak nem mászott ki a kasszából. Délután kicsit leült a hangulat, így haza mentünk, majd este térünk vissza. Tíz óra táján már Thomas is felszabadult, ekkor a koktélbárt vettük össztűz alá. Itt Thomas meghívott minket a kedvenc koktéljára. A nem túl nagy tömegben már barátságosabbak, és nyitottabbak voltak az emberek, így megismerkedünk egy-két emberrel. Szegény Ferinek éjfél tájékán el kellett mennie aludni, mert hajnalban ment dolgozni. Irmgárdról kiderült, hogy facér, műszaki irányban tanul és, hogy Frauensattlingban lakik. De sajnos sem az este, sem a későbbiekben nem történt semmi említésre méltó.
Amikor beköltöztünk, akkor kaptunk egy buszmenetrendet, melyen nap 7 buszjárat Vilsbiburg irányába, és 5 visszájára szerepelt. Ebből három-három iskola busz, 3/1 normál, a többi meg mindenféle kikötéssel közlekedik. De hiába vártuk a buszt az első héten többször is, mert mint utólag kiderült számunkra is, hogy egész augusztusban nincs tömegközlekedés ezen a vonalon. Így történt, hogy Thomas szombatonként oda adta nekünk a kék csoda atutójá, hogy elintézzük a heti nagy bevásárlást. Bár vasárnaponként amúgy sem jár a busz...
Egyik hétvégén megvendégeltünk Thomast, melynek következménye az volt, hogy egy kb. öt kilós báránycombot ajándékozott nekünk, amit az anyukája el is készített nekünk. Olyan adag lett belőle, hogy kétszer is jól laktunk belőle.
Egy hétvégén Mokka látogatott el hozzánk. A hétvégén sokat beszélgettünk, iszogattunk, nosztalgiáztunk, jókat ettünk. de legfőképp jól éreztük magunkat. Több vasárnap is kaptunk sütit a házinénitől, amik nagyon finomak voltak. Az egyik ilyen, amit Mokka itt létekor kapunk, így nézett ki.
