Előkészületek

2013. Július 16.-án jött az E-mail, hogy vagy aznap 10:00-ra, vagy 18.-án 10:00-ra jelenjek me Budapesten a Nagybecskerek utca 32-es szám alatt.

Mivel az nap 9 után olvastam az üzenetet, így csak a csütörtök jöhetett szóba. Főleg, hogy az nap édesapám is ment dolgozni, így hajnalban mehettem vele Budapestre.

Reggel 6 és 10 közötti időt bátyámnál, Gergőnél töltöttem, ahol reggeliztünk, kávéztunk, beszélgettünk.

Hála kivételes BKV-s, bocsánat BKK-s közlekedés összehangolásnak fél tízre már ott is voltam. Itt először egy általános leírást kaptunk a ránk váró feladatokról, munkáról, kiutazásról, szállásokról.

Ezek után egyesével elbeszélgetett velünk Molnár Éva németül, a tudásunk felmérése céljából.

Az első akadályt itt sikerült leküzdeni.

Itt azt az infót kaptam, hogy hétfőn (22.-én) már meg kell érkezni Németországba. Haza értem Győrszentivánra, elmeséltem, hogy mi a helyzet. Nosza neki, pénteken gyorsított ügyintézés, amit nem lehet hétvégén megcsinálni. Mikor már a végén jártunk a dolgoknak, épp a gyógyszertárban álltunk, mikor is kaptam a telefonhívást, hogy csak egy héttel később kell menni. :S

Így ugrott az az elképzelés, hogy Andorra, ez egyik jelentkezővel, akivel az elbeszélgetés után jobban megismerkedtem, hogy együtt jövünk ki autóval, mert neki nem csúsztatták el egy héttel az indulás napját, ellenben velem.

Vasárnap jön a telefon hívás, hogy egy Tóth Ferenc nevű ember jönne velem Budapestről, ha a szüleim kivisznek autóval, ha nem, akkor vonattal.

Lebeszélünk mindent, édesanyámék megszerveznek egy hétvégét németbe, mikor a további hat emberből egy, akik velünk jönnek képzésre, felhív, hogy ő összeszedné Ferit, és van egy másik autós is, Robi, aki eddig egyedül utazna.

Így végül négyen két autóval jutottunk ki Schönertingbe.