A szállás

A ház, akarom mondani a kastély, amiben lakunk hihetetlen nagy. Négy szintes, régi építésűm tipikus bajor ház. A ház egy nénié, aki az öt gyerekéből az egyikkel, Thomasszal lakik itt. A földszinten van az ő lakrészük, nappalival, terasszal, konyhával, fürdővel, WC-vel, irodával, italos szekrénnyel, és hálószobával.

Az első emeleten ahol a mi szobánk is van, további három szoba, két fürdő-WC, két erkély, és nekünk egy "kilépő", amin két láda sör, egy fonott szék, és akár két személy is elfér.

A tetőtérben, egy hatalmas közösségi helység van, melyben elfüggönyözve 8 ágy van, egy TV, egy hatalmas étkezőasztal, és egy "kilépő". Illetve található még a szinten egy konyha, egy fürdő-WC, és további két szoba, melyeket csehek laknak. Továbbá egy balkon.

A pincében egy bár sarok, egy sarok garnitúra, egy szökőkút, egy mosókonyha, egy kazán, egy fatároló (brickett), egy szoba, és amit még nem láttam.

Az udvaron, egy bejáró macskakőből kirakva, egy garázs, halastó, teregető, füves terület, sok gyümölcsfával, és egy fészer. Továbbá a ház mögött a falu szélén (ami nem nehéz! ), egy kis erdő, és egy ól.

Minden szobában egy vaskályha található a hideg téli éjszakák átvészelésére. Az emeletek áthidalására kovácsolt vas korlátos lépcső, a földszinten egy kovácsolt vas kapu, vitrinek tele babákkal, régebbinél régebbi tárgyak: bölcső, lándzsa, vázák, fényképek, rajzok ...

Vilsbiburg

Szállásunk elfoglalását követő nap, Ferivel, átsétáltunk Vilsbiburgba. A séta 2 km leküzdésével kezdődött, mely Frauensattlingot és Vilsbiburgot választja el. Hozzá kell tennem, hogy alapvetően mint egy 50 m-rel alacsonyabban kötöttünk ki, de nem csak lejtőn haladtunk. Persze lefele könnyű menni, mondhatja az ember, de haza is kell jutni! És természetese ha az ember már egy olyan településen jár, ahol még bolt is található, akkor vásárol is.

Így lettünk mind ketten tulajdonosai egy-egy német SIM-kártyának, és én egy telefonnak. További apróságok kerültek még a táskába, mint például, evőeszközök. A Fő téren (Stadtplatz) sok üzlet található: gyógyszertár, városháza (tanácsháza), két pékség, egy fagyizó, bankok, ruházati üzletek, elektronikai üzlet, csecse-becsék boltja.

Továbbá sok, igen csak kihasznált parkoló, szökőkút, várostorony, csinos kiszolgáló lány (Doroti).

A városban sétálva két templomot, egy hatalmasat, és egy vörös, robusztust találtunk. Egy kórházat, néhány éttermet (többnyire nyári szünet miatt zárva), autókereskedéseket, könyvesboltot, élelmiszer üzleteket, hentest, háztartási boltot.

Séta közben jött az SMS, hogy Vilsbiburgba jelentkezzünk be az orvoshoz. Mivel az címről, amit kaptunk fogalmunk nem volt, hogy hol található, így betértünk a hentes üzletbe, hogy megkérdezzük. Bent, nagyon kedvesen, közölték, hogy kb 3 perc sétára, a következő párhuzamos utcában van. Hamar meg is találtuk, azonban épp nem volt nyitva. Viszont az nap, egy cirka egy órával később, ismét kezdődött a rendelés. Így a főtéren ittunk egy kávét addig.

A doktornál kisebb nehézségek árán kaptunk két időpontot, ami Ferinek sajnos túl kései lett ahhoz, hogy elérje a munkába menő buszt délután. Révén, hogy nekem délutánra szólt a vizsgálati időm, kényelemesen be tudtam volna sétálni az orvoshoz, mivel augusztusban nincs buszjárat a két település között, ha nem vesz fel egyből egy autós. Így a 30-40 perc séta helyett 3 perc alatt a Fő téren teremtem, ahol rendeltem egy finom jeges kávét, melyet Doroti kedves mosolya tett még kellemesebbé.

A vizsgálaton sztetoszkópos mellkas hallgatás, belső szervek kitapogatása, EKG vizsgálat, vérnyomás mérés, látás és vizelet vizsgálat. Illetve egy kérdőív a szenvedély betegség, állandó betegség, gyógyszeres kezelésekkel kapcsolatban.

Ügyintézés és szállás foglalás

A targoncás vizsga után Ferinek és nekem Landshutba kellett mennünk az AiDE irodába. Révén, hogy egyikünknek sincs (még) itt kint személygépjárműve, így Robit kértük meg, hogy vigyen el minket.

Az irodában nagyon kedvesen fogadtak bennünket. Rögvest kaptunk egy-egy kérdőívet a személyes adatokról, és a képességeinkről.

Ezek után külön-külön szobában a szerződést beszéltük át. A szerződés megkötését követően egészségpénztárt is nyitottunk.

Beszéltünk a munka rendről, mely szerint egyik héten délelőtt, a másikon délután kell menni dolgozni. Én a hajnali műszakot kaptam meg az első hétre. A sötétben kezdődő műszak 5:00-kor indul, így 3:53-kor a megadott helyen kell felszállni a buszra Frauensattlingban, ahol szállást kaptunk. Ezt a műszak 13:15-kor ér véget, melyet negyed órával később vált a délutáni, amely egészen este 22:00-kor áll le.

Kaptunk nyitva tartást az adóügyi hivatalhoz Landshutban, a Rathaushoz Vilsbiburgba, illetve címeket. És természetesen a szállás címét is.

Mondták, ha sietünk az adókártyát még aznap eltudjuk intézni, mert hatig nyitva van az iroda. 17:55-re oda is értünk egy bezárt irodába. Mint kiderült augusztusba az iroda csütörtökönként nem hatig, hanem csak háromig van nyitva.

Így hát Robi elhozott minket Frauensattlingba. Mivel útközben lemerült a GPS-navigácós telefonja, járó-kelő segítséget kellett kérnünk háromszor. Az út ahol át kellett volna haladnunk, le volt zárva. A mellette lévő benzinkúton kaptuk az első segítséget. Az útvonalon amit kaptunk végig mentünk, egy kis kitérővel. Ott újabb útbaigazítást kellet kérnünk.

Ekkor vált számunkra világossá, hogy nem Vilsbiburgba, hanem Frauensattlingba, 2 km-rel arrébb van a leendő lakhely.

Megérkezésünkkor nem voltak otthon a házigazdák. 10 perc várakozás után jöttek meg, mikor Robi tovább indult Münchenbe. Thomas és anyukája a két házigazda. Köszöntöttük egymást, mondták, hogy már vártak minket, vigyük be a bőröndjeinket a házba. Thomas anyukája felkísért minket az első emeletre, ahol egy szobába vezettet minket. A szobában két ágy, két szekrény, két asztal, két fotel, egy kanapé, egy szék, egy TV, egy vaskályha, és egy kis erkély, és végül két ablak van.

Nem sokkal később Thomas is megjelent két üveg hideg ásványvízzel, és két üveg hideg sörrel, mondván, hogy a szomjas utazóknak ez jár.

Az épület gyönyörű négyszintes régi bajor ház.

Targoncás képzés

A lakhely

Schönertingben a Landhof Eineder Hotleban voltunk, ahol két ágyas szobákban voltunk. Hétfői nap délután ékeztünk meg négyen. Többiek kicsit később egy, majd a további három személy jött meg.

Este, sörözgetés közbeni ismerkedés, és beszélgetés volt.

Ami hiányzott a szállásról, főleg Robinak, az a hűtő és mosógép. Bár csak három éjszakát töltöttünk ott, így számomra nem volt szükséges.

De az igazat megvallva a hűtő a söröknek jót tett volna.

Reggelenként svéd asztalos reggelit kaptunk, melyet reggel nyolctól fogyaszthattunk.

Az oktatás

Első nap 9 órára jött értünk Herr Samberger aki aznap tartotta, az 5 perc autó útra lévő farmon, a targoncás elméleti oktatást.

Az oktatás végén írtunk egy majd 90 kérdésből álló tesztet, melynek a megértésében segített nekünk, ha nagyon elakadtunk.

Második nap először targonca vezetési gyakorlatokat, majd a BMW gyárban is előforduló vasládákkal, úgynevezett gitterboxokkal gyakoroltuk a pakolásokat.

Harmad nap már a vizsga volt. Erre a nemes napra berendeztek nekünk egy pályát, ahol négy ládát kellett mindig jobbra pakolni eggyel. 20 perc alatt kellett legalább 5, maximum 7 ládát áthelyezni.

Akinek 23 percen belül sikerült 5 ládát átrakni, annak volt lehetősége még egyszer próbálkoznia.

Aki 7 ládát 20 percen belül rendre tovább helyezett, annak az idejét írták fel.

Nyolc emberből négynek tudott hét ládát áthelyezni húsz perc alatt. Ebből egy olyannak is, aki előtte életében nem ült targoncán. Illetve nekem is.

További két ember 5 ládával végzett a megadott időkereten belül.

A maradék két embernek sajnos nem sikerült pozitív eredménnyel zárnia a napot.

Előkészületek

2013. Július 16.-án jött az E-mail, hogy vagy aznap 10:00-ra, vagy 18.-án 10:00-ra jelenjek me Budapesten a Nagybecskerek utca 32-es szám alatt.

Mivel az nap 9 után olvastam az üzenetet, így csak a csütörtök jöhetett szóba. Főleg, hogy az nap édesapám is ment dolgozni, így hajnalban mehettem vele Budapestre.

Reggel 6 és 10 közötti időt bátyámnál, Gergőnél töltöttem, ahol reggeliztünk, kávéztunk, beszélgettünk.

Hála kivételes BKV-s, bocsánat BKK-s közlekedés összehangolásnak fél tízre már ott is voltam. Itt először egy általános leírást kaptunk a ránk váró feladatokról, munkáról, kiutazásról, szállásokról.

Ezek után egyesével elbeszélgetett velünk Molnár Éva németül, a tudásunk felmérése céljából.

Az első akadályt itt sikerült leküzdeni.

Itt azt az infót kaptam, hogy hétfőn (22.-én) már meg kell érkezni Németországba. Haza értem Győrszentivánra, elmeséltem, hogy mi a helyzet. Nosza neki, pénteken gyorsított ügyintézés, amit nem lehet hétvégén megcsinálni. Mikor már a végén jártunk a dolgoknak, épp a gyógyszertárban álltunk, mikor is kaptam a telefonhívást, hogy csak egy héttel később kell menni. :S

Így ugrott az az elképzelés, hogy Andorra, ez egyik jelentkezővel, akivel az elbeszélgetés után jobban megismerkedtem, hogy együtt jövünk ki autóval, mert neki nem csúsztatták el egy héttel az indulás napját, ellenben velem.

Vasárnap jön a telefon hívás, hogy egy Tóth Ferenc nevű ember jönne velem Budapestről, ha a szüleim kivisznek autóval, ha nem, akkor vonattal.

Lebeszélünk mindent, édesanyámék megszerveznek egy hétvégét németbe, mikor a további hat emberből egy, akik velünk jönnek képzésre, felhív, hogy ő összeszedné Ferit, és van egy másik autós is, Robi, aki eddig egyedül utazna.

Így végül négyen két autóval jutottunk ki Schönertingbe.